DOLL STEAK

Megérkezett a jogsim postán. Halleluja.

Feltúrtam a világhálót álláshirdetések után kutatva és mindenhol olyan embert keresnek aki nem én vagyok... Nem kellek nekik és igazuk van; dolgozni nem szeretek, angolul nem tudok, tapasztalatom sincs és végül de nem utolsó sorban hiába van jogsim kitörölhetem vele a seggem mert csak "confident driver"-nek adnak melót.

Falakba ütközök egyfolytában és közben még mindig olyan evindenciákon fortyogok, mint az igazságtalanság: hogy elhúz mellettem sportkocsival a ribanc, 17 volt még tegnap de ma már végre kocsival mehet a Harrod's-ba, de csak miután jóllakott a Sohóban.

Én meg örüljek hogy mások szarát kaparászhatom. Szó szerint mosolyogjak, nekem kötelező minden; kutyákat, gyerekeket szeretni, kertészkedni, távolságot tartani, nyaralást foglalni, rugalmasnak lenni, túlórázni, koránkelni, ebédetfőzni, nem dohányozni, csendben meghalni, napfénnyel táplálkozni, mindenki után rendet tenni.

Mindig is szerettem vonatozni, de a mai nap után csupán szánakozni tudok a MÁV szerelvényekre gondolva...

Kezdjük ott hogy neten megvettem a jegyet, az állomáson kinyomtattam az automatából (fél perc alatt), felszálltam, leültem és észre se vettem  hogy Norwich-ba kerültem, helyenként 120-szal mendegélve...

Szőnyeg és kultúrált WC a vonaton, emberek!

A lényeg; megvolt az interjú, elbeszélgettünk, nyelveket elemeztünk, sokszor egyetértettünk, majd elbúcsúztunk  azzal a zárógondolattal hogy aug. végén tud konkrétat mondani, mert addig más jelentkezőket is meghallgat...

Addig  is fingers crossed meg hasonlók...úgyis lesz minden ahogy lennie kell.

ui. Azt füllentettem neki hogy fóbia- és szenvedélybetegségmentes, makkegészséges személyiség vagyok... Szerintem még egy pár interjún elmondom és én magam is elhiszem.

Ja és a nap tanulsága: nem szabad mekis milkshake-et venni, mert guszustalan. Főleg nem nagyot, csupán 20 p-vel többért...

Még egy ilyen ütős pletyka arról hogy kinek kitől született gyereke és én kész leszek mint a házi feladat...

Ne is tudjak semmi ilyesmiről, vagy tudjak de mellékkelve kérek hozzá immunerősítőt. Téma lezárva további sokkhatásig...

Vasárnap megyek egy interjúra, mindössze 2 órára vonattal, csupán 10 rugóért... Elmondon mi lesz: olyan megnyerő leszek mint még soha. Azt fogja majd mondani a nő hogy nem is kell dolgoznom, ő majd fizet azért hogy a jelenlétemmel tarka-barka színkavalkáddá varázsoljam az életét.

Még lehet hogy én ajánlok neki munkát a végén, amit könnyen tolószékből is elvégezhet...

Azon gondolkodom Frontin-függő leszek.

Nem tudok aludni éjszaka. Gyötörnek az elvarratlan szálak, mi lesz, hogy lesz stb. Jó lesz nem lesz... 

Különben a nagymama kémkedik utánam. Olyan ürüggyel hogy megnézze van-e cékla a hűtőben. Kár hogy a több tonna heroin és táncoslány csak holnap érkezik.

Az még hagyján hogy jött négy gyerek és két felnőtt vendégségbe és körbe kell őket ugrálni max. 5 perces szünetekkel...nade hogy olyan hülye legyen vki hogy beteszi a mosógépet egy kiló mosóporral és aztán csodálkozik ha az ottmarad a ruhákban, ez hihetetlen. Kb egy órát tölltöttem kinn terigetéssel- egyik adag  a másik után, erre moshatok ki mindent megint... Remélem ki is kell nekik vasalni.

Holnap mennek amúgy bolondék Mexikóba- már összekészítették nekem a pakkot ami kell holnapra, de annyi eszük nincs hogy nem tegnap kellett vna felvenni azokat a ruhákat amiket vinni akarnak magukkal, vagy ez csak nekem lenne evidens?

Őrültek háza van; mindenütt otthagyott tányérok, széthagyott ágynemű, franciául és angolul felváltva kiáltozó gyerekek, a felnőttek meg nyugadtan kávézgatnak-borozgatnak a konyhában.

Apropó KV...most fogyott el, mikor ittam volna egyet.

Ebédre szendvics lesz a 8 gyerek elé téve mint mindig. Gondolom a francia au pairt leültetik majd az asztalhoz, nem úgy mint engem, akiről azt is elfelejtik kajaidőben h létezik...

Na tessék mehetek is, kész a mosás.

Beszéltem Rose-zal, gyanúsan könnyen vette hogy érzékeny búcsút veszünk egymástól szeptemberben...

Most egyfolytában böngészek, készülök, jegyzetelek, parázok, takarítok és reménykedek.

4 óra alvás után felkeltem, 5.50-kor festettem magamnak egy arcot és a 60.50-es buszra felvergődtünk anyuval egy 20 és és 17 kilós bőrönddel. Egy negyed disznót és a napszemüvegemet otthonfelejtettem, úgyhogy bosszankodva-irígykedve néztem a rakat 17 évest akik mint hallottam a Balatonra mennek nyaralni csoportosan...

Az állomáson aztán beálltam a sorba- mind a négybe, de semelyik se haladt, így megintcsak futva értem el a vonatot szokás szerint. Mondanom sem kell hogy addigra nem maradt rajtam száraz ruha, úgyhogy időszerű volt bemenni az IC vagonba egy megfázásért...

Mint mindig, megint négyesbe kaptam a jegyet, két mufurc öreg mellé, de szemben legalább egy álompasi ült aki még a csomagot is segített feltenni...

Egész úton Sudokuztam, bámultam a pasit- hol direktbe, hol az ablakba- aztán próbáltam a teából inni amit előtte egy egész estén át fagyasztottam; nem volt jó ötlet. (Még Ferihegyen is volt benne egy méretes jéghegy) Beértünk Pestre 10-kor, a pasi elmenekült a csomaglevétel elől, így összetörte a szívem, maradt hát a mufurc öreg... aztán a MÁV-os úriember a vonatról leszállva.

T. eljött elém, elmentünk egy kiülős helyre, ahol megittam egy liter elit limonádét, mentával, lime-mal mindennel ami kell bele.

Itt váltott a napom, lenyugodtam, elfogadtam hogy a fagyasztott hús szépen haldoklik a 40 fokban a táskámban, aztán benéztünk egy könyváruházba, elmentünk pizzázni a kedvenc helyemre.

Beszélgettünk, megváltottuk a világot,miegymás, aztán hívtunk egy taxist, akinek nyilván elgurult a gyógyszere, de nem aznap. Őróla majd még szólok...

A reptéren minden flottul ment, egészen addig míg ki nem derült hogy a gépen fogunk ülni egy órát mert meg kell várni egy másik leszálló gépet...

Megismerkedtem egy birmingham-i pasival, visszaálltam angol üzemmódba; 3 óra összesen elég volt rá.

 Közben láttam végre mindent az ablakból, szélkerekeket a tengerben, városokat, gyárakat. Gyönyörködtem, gyönyörködtem, aztán még egy kicsit gyönyörködtem...

Londonba értem, beültem a kocsiba, eljátszottam hogy örülök hogy megint Housekeeper lehetek a fenenagy szabadság után, találtam egy kádat és egy ágyat, lejelentkeztem és elájultam. Kb. ennyi.

Tömény volt ez a nap. Belelóg a látóterembe egy ágy...így képtelenség blogolni.

Majd holnap.

Ez a nap is eljött, bár nem vártam... így hajnali negyed kettőre sikerült összerakni a csomagomat, várom az álommanót, de nem jön, pedig nagyon jó lenne mert este 10-re fogok Chigwell-be érni.

A mosott szar impresszionista festmény lesz hozzám képest. Ezt írtam már? Olyan ismerős.

"Az insomniásnak látomás a világ...Minden a másolat másolatának a másolata."

Azt sem tudom melyik vonattal megyek...

A legviccesebb hogy megint kaptam egy levelet az easy jet-től hogy a menetrend megváltozott- egy órával később száll fel a gépem- és ennek értelmében díjmentesen árfoglalhatok bármelyik járatra. ISMÉT. Vagy elfogadom az egy órás késést...

Több mint egy pillanatra eszembejutott hogy akkor köszönöm én nem megyek sehova, nagyon jó itt nekem, de aztán rámereszkedett ez a valóságszerű ködös izé és a bili is eltávolodott a kezemtől, szóval természetesen nem maradok... főleg hogy elvertem egy kisebb vagyont itthon a két hónap alatt.

Mind1, végülis ezidőalatt megszabadultam 2 mandulától és megcsináltam a jogsit...jövő nyárra is kéne valami úri passzió. Esetleg letehetném buszra is a jogsit,  vagy repülőre. Esetleg elmehetnék aludni.

Jók a programok.

Fogorvoshoz mentem, adósságot csináltam,  jégkrémet vettem, aztán virágot ültettem. "Mindent az utolsó percben" jeligére.

Holnap jogsigyártás, halmájvásárlás és még néhány ad hoc dolog következik. Hihetetlenül izgalmas.

ui. Talán McReggeli is lesz. :)