DOLL STEAK

Hehehe, aki keres az talál...

Le se bírom törölni a vigyort az arcomról!

I swear I'll kick your ass.

Azon  a ponton vagyok hogy látom magam, de nem eléggé. Szánalmas.

Ez az egész egy nagy kamu.

Ilyen nincs.

Kata okos, de nem több.

Nem tudom hol kezdjem, vagy hogy hogy érzékeltessem hogy milyen állapotok vannak itthon.

Kb. egy éve sikerült egy brutális mezei hörcsögnek hozzánk kerülnie és én már akkor tanácsoltam hogy engedjük szabadon, had' gyűjtögessen magának télire, de nem történt meg persze, ígyhát bekerült  az udvaron álló, egyébként nem működő hűtőbe hogy téli álmot aludjon...

Aztán olyan jól elaludt hogy senki nem nézett rá hónapokig, egészen mostanáig. Hát én kinyitottam az ajtót, tettem hátra pár lépést aztán visszacsuktam. Oké, hogy dögszag, de van ott még egy pár tojás is nyaralni.

 *Most án hevesen rázom a fejem undorral az arcomon és elképzelem hogy lomtalanításkor gyanútlanul elköveti más is ezt a hibát*

Állatkínzónak érzem magam hogy nem álltam ki a hörcsög jogaiért.

Gyere el velem moziba. Én fizetek.

A rémálom az Elm utcában-t nézzük és majd sunyin a nyakadba ugrok a parás jelenetek közben érzelmi túlfűtöttségem miatt. A mozit már csak is úgy tudom elhagyni hogy viszel a hátadon, egészen egy étteremig ahol megkérem a kezed, mire látva a kést a nyakadnak szegezve igent mondasz. Boldogan élünk míg meg nem halsz.

Na akkor jössz moziba?

Úgyis te fizetsz.

Hihetetlen. Mégegyszer a szemem elé kerül esküszöm felrúgom gyorsan frissen. Ahogy B. mondaná "úgy hirtelen".

Nem kell nekem semmit se elhinni, mert ha blogolok is hazudok. Nem kedden megyek rutinra, hanem pénteken.

Úgy állok most hogy minden feladatot meg tudok csinálni, de ha elbízom magam száguldozni kezdek és idült vigyorral viszem a bólyákat. Mind1, majd lesz valahogy, a gyomorideget péntek reggelre rendeltem.

Egyedül maradtam a házban, végre, mit is csináljak...?

Régen egyértelmű volt hogy CD be, hangerő fel, most meg gondolkodnom kell hogy mi az az antiszoc viselkedés aminek örülnöm kéne hogy megtehetem.

Nyugtom lesz egy darabig, aztán besötétedik, elkezdek hangokat hallani és elfutok utánuk a Balatonra.  Komolyan az idejét sem tudom annak hogy mikor voltam utoljára egyedül. Szép hogy az ember lassan de biztosan társaságfüggő lesz.

Egyébként most módszeresen átkutatom a házat, hátha találok valami mókás kis titkot. Ez mindig bejön.

Kurvára kár volt lassan 3 nap után hazaballagni.

Az első 5 percben eldurrant az agyam és a java még csak most következik, szóval komolyan gondolkodom rajta hogy magamra zárom az ajtót és bekapcsolok valamai zenét max. hangerőre, mint egy problémás tini.

Ezentúl mikor hazajövök tanácsosabb lenne egy panzióban megszállni, vagy a híd alatt, mind1. Én egy OFF gombot kérek az anyámra Karácsonyra, nem többet. Az egész emberiség profitálna belőle.

Különben is kinek mi a fasz köze van hozzá hogy hova kivel mit megyek csinálni? Ha mindenki a sajtá dolgával foglalkozna szépen rendben lehetnének a dolgok, de nem. Semmi kedvem ehhez az egészhez, halálosan unom. UNOM.  

Már le is higgadtam, nem érdekel.

Jövőhét kedden rutin vizsga várható a Kereskedő köz környékén, utána hivatalosan is elkezdődhet a gumifa ültetés. Ha sikerül, persze...

És miért ne sikerülne, mikor 4 napja kínosan ügyelek rá hogy kipihent, józan és satöbbi legyek a volánnál- ebből kifolyólag egészen jól megy, türelmem is van hozzá.

Jól vagyok egészen. Gyanúsan.

"Most olyan könnyű minden,

szinte csak a semmi tart,

A kutyákat elengedtem

és a forgószélt elvitte a vihar."

Az ember anyja fantasztikus teremtmény; sokoldalú és pótolhatatlan, csak súlyos szériahibája hogy lehetetlen és egyben kár őszintén beszélni vele személyiségünk kulcsproblémáiról, ugyanis az úgyis tőle indul valamilyen formában. 

Még rengeteg ilyen és ehhez hasonló bölcsességet tartogatok, de mivel holnap kora reggel dolgom van bezárom őket pókerezni a fejembe további intézkedésig.  

Elégedett vagyok. Magammal is meg másokkal is.

Jöttem nyivákolni, mert ahhoz fenejól értek. Meg jöttem elmélkedni is; azt hiszem egy diffúz* mágnes vagyok.  Bevonzok kérem mindent, a határ a csillagos ég, és akkor jön egy kamion méretű objektum és a falhoz szorít... Egy pár kéz és láb kapálózik, közben sűrű anyázás és több tonnás könnyek- az fájna igazán ha csak kullognék a fal mellett, ingerszegényen, számkivetetten, mint akinek még a lelkébe sem érdemes beletaposni. Sebesség- szélesség- és magasságkorlátozás nincs, időnként túlélők se, de én meglássátok egyszer megtanulom kontrollálni magamat és akkor egyrészt hűű de jó lesz nekem, másrészt nagy guru leszek és beszélgetős műsort indítok valamelyik kereskedelmi csatornánál, amiben jól megmondom a népeknek mindazt a bölcsességet amire rájöttem hosszú  és fáradtságos éveim alatt.

*Addigra leszokok arról is hogy olyan szavakat használjak amiknek valójában nem vagyok tisztában a jelentésével és csak miután leírtam őket nézek szét egy netes szótárban.

Közösségházat nyitok követőimmel, akikkel együt a diffúzionisták névre fogunk hallgatni, mármint amikor egyáltalán fogékonyak leszünk földi zajokra.

Klubtagságit már most lehet igényelni elővételben.

Na most a jó. Sokkot kaptam olyan jó volt a buli.

Olyan "Menj haza, aludj rá, dolgozd fel!"- féle...

Tegnap este kifestőztem "Buggyant-elvtársnővel" egy üveg Sangria kíséretében és most úgy nézki ki a szobám mint a színesceruzák háborúja.

Voltam vezetni, mint mindig, jól ment mindig mindig...este meg gondolom megyek inni mint mindig.

Ez olyan szintfenntartó ivás igazából, aminek nincs célja, de eredménye sem. Idén mindent bele kell sűrítenem ebbe a hónapba, mert aztán megint jönnek a munkás hétköznapok, meg a londoni klíma ami ivásra vagy bármi más mókára nem alkalmas egyáltlán. Nem esik ám jól, de csinálom. Mint az élet.

Annyira be akarok szúrni egy képet de nem tudok és mostmár megalapozott a gyanúm hogy a géppel van a gond nem a b13-mal, így csak magamat tudom anyázni amiért nem szóltam a "rendszergazdának"...

Se gmail, se facebook, se msn se semmi lassan.Aki akar majd megtalál skype-on.

Rekreációs céllal kigazoltam a fél kertet.

Csak túlzok, igazából szerintem a negyedét talán, de ígyis örökkévalóságnak tűnt.

Megoldódni látszik az életem:

"Szia.Mi egy fiatal csínos és igényes pár vagyunk.Lányt keresünk aki beszállna hozzánk harmadiknak .Jól nézünk ki ápoltak,szolisak,borotváltak vagyunk.Már voltunk hármasban és elég jól sikerült a dolog.A távolság nekünk nem akadály bárhol talizhatunk,de Te is eljöhetsz hozzánk.Egyenlőre ennyi, ha érdekel a dolog akkor írj,vagy küldj telcsi számot.
>Pusz :Kati,Jani
E-mail: katinka.k@freemail.hu

/ha akarod anyagilag is támogathatunk"

Avagy a lovebox gyönyörei.

Majd küldök telcsi számot mielőbb. Ki tuda ellenállni egy borotvált szolis párnak akik még Pusztaröcsögére is eljönnének huncutkodni velem?

Ejj Kati Kati.

Szeretnék menni valahova, mitöbb azon a helyen csinálni is valamit- de tudom hogy ma még végigszánt az országon egy vihar, ami ha olyan mint a reggeli ami ébresztett akkor öngyilkosság bárhova mászkálni.

Még jó hogy elaludtam és nem mentem vezetni, egyébként tegnap egy óra után megállpodtunk hogy ne erőltessük mielőtt mégtöbb alkatrészt elhagyunk az autóból...

Örültem hogy van egy egész napom de minek?

Kifogás kifogás hátán. Elegem van az enyémiből is meg a másokéból is, de mégiscsak a másoké a legfelháborítóbb. Addig hiányzol míg távol vagy, utána akár fel is fordulhatsz. Megyek a Holdra aknát szedni, a gombafelhő alatt, látjátok ott vagyok.

Egy ideje szétesni sem tudok.

Megkötött bennem a gyengeség és kitartássá keményedett, mégis behunyt szemmel nézem azt aki lenni készülök.

Ebbe a céltalan kitartásba aztán belefurakodik a bizonytalanság és szeretnék túllenni ezen az egész életen, hogy ne legyen bennem ez a mérhetetlen düh, ki tudja miért.

Magamért. A világért. Istenért.

A sorsomért.

Sorozatban álmodok évek óta egy fiúval akivel együtt jártam általános iskolába és elsőben nagyon szerelmes voltam belé, még haza is kísértem- vagy ha nem engedte követtem egy másik utcán. (Á, nem mániákus)  Erőfeszítéseim eredményeképp egyszer visszaintegetett a házuk ajtajából...és ennyi. 

Ez feljogosítja úgy látom hogy egyéb személyekkel karöltve kísértsen engem, csak azt nem értem miért vall folyton szerelmet és én miért bizonytalanodok el- mintha az életem lenne a rémálom és a valóságban- egy nyilvánvalóan szebb világban- a kegyeimért esdekel...

Vajon én mit csinálok mások álmaiban?

Tételezzük fel hogy az álmok irracionálisak...

Rögtön látom magam tüllszoknyában jégkorizni, miközben a "We don't need another hero"-t éneklem Schobert Norbival, vagy ahogy szarrá alázom magam valaki előtt századjára évek óta. Várjunk csak! Utóbbi nem álom. Akkor most felébredtem?

Úgy unlak, Dé.

A napom békésen telt, még ennyi Hubertus után is, viszont mostanára tiszta ideg vagyok. Elég ha félreütök egy billentyűt és átfut rajtam valamiféle hideg hőhullám és az ablak fekete lyukként bevonzza a problémás tárgyakat: magyarul nem sok választ el tőle hogy az egész számítógépet, hardverestül, asztalostul kidobáljam az utcára és ugráljak rajtuk.

Holnap reggel 8kor menetrendszerint tanpálya és előre tudom hogy saroktolatás lesz a kötelező  program amitől én nagyon félek kiindulva az összes tolatós feladatból, de majd napszemüveget húzok a fejembe és büszkén összeszedem az összes bólyát a Ford oldalával. Hej.

Megváltozott a telefonszámom, de ha valaki feltölti visszaváltozik.

ui.Ez a Kata egyre pofátlanabb.

Tutira megállítanám az időt, lemennék a kertbe, átmásznék a kerítésen és megfordítanám a kapát a reggel 6 óta a földet kapirgáló hülye szomszéd kezében, hogy amikor elégedetten visszazökkentem az eseményeket pont fejbevágja magát ahogy illik...mi több meglocsolnék és beszórnám fűmaggal az egész kertjét. Olyan mintha a koponyámban kapálná ki szépen sorban az idesejteket. Biztos nem hallott az UV-sugárzásról, vagy hallotta de azt hitte hogy az rá nem vonatkozik, kár hogy már nincs csúzlim, mert kedvem lenne laposkúszásban az erkélyre telepedni és megcélozni a fején az OFF gombot...

Letervezem a napomat erre este 11kor  kapom a feladatot, hogy el ne felejtsem hogy holnap nekem 20 kiló kutyakaját kell vennem plusz szlákat befizetni, holott erről hetek óta szó van hogy adom rá a pénzt csak legyen csend. Persze a rutinpályáról hazavezetve intézzem már el a háztartás ügyeit, legalább..hát nem.

Tudom én mire megy ki a játék; gyógyult vagyok és igazán elkezdhetnék segíteni ahelyett hogy kimaradok.

Egyébként nagybátyám az az ember akinek a kocsijában enni se szabad, de sztem mégcsak az ülésbe se fingik bele, nemhogy majd kutyakajával pakoljam meg. Apropó kocsi: ma elvittem a Mondeóval 2 oszlopot úh ma azért erősen drótkeféztem a hátát, aztán megkérdeztem hogy ki a fasz nyomja a gázt ennyire? Aztán rájöttem hogy ki, amikor meg nem indul a kocsi akkor a kéziféket ki kéne engedni...

Holnap egész nap vizsgáztatni fog Hmvhelyen, aztán találkozunk a tanpályán, szóval minimum egy védőöltözet rendel. Valójában nem nekem találták ki a vezetést (csuda ügyetlen vagyok), de akkor is vezetni fogok hogy ne a sok köcsöggel utazzak a metrón. Mert megérdemlem.

A szlalomot egy faszkalap találhatta csak ki és ezúton kívánom neki hogy a személyes poklában egy 30 méteres szerelvénnyel ügyeskedjen egy autópályán a végtelenségig.

Hjajj életkedv, ilyenkor hol vagy?

(költői)

Széjjel vagyok esve teljesen és már tegnap éreztem hogy lemerül az aksi bennem a tanpálya után,de azért elvezettem Hódmezőig. Egész jól ment ha más kormányzott, ugyanis képtelen voltam huzamosabb ideig az úton tartani a kocsit. Este kiderült hogy a nagybátyám szúnyogfarmot tart otthon, amiől egy szemhunyásnyit se tudtam aludni, még mindig rángat az ideg ha rágondolok; 30 fok, orrig rajtam a takaró és egyszerre 5 szúnyog környékez, reggelre eltűntek de addigra lehetett kelni, reggelizni aztán visszavezetni Szegedre hozzánk, aztán a tapályára és plusz 2 óra gyakorlás, aminek a végén már kuplung nélkül akartam váltani, úgyhogy mondtam hogy köszönöm szépen én off I go... Ismét hazavezettem, többségében szegélyeken közlekedve természetesen, aztán most itt vagyok, olvasom a spam-eket amiket 2 nap alatt kaptam, de legalább nekik eszükbe jutok időről időre, holnap nem vezetek, "szabadnapom" lesz úgyhogy gondolom majd egyedül rejtvénytfejtek szokás szerint.

Nem is fokozom a csalódottságomat.

Off

Voltam vezetni délelőtt, jó volt, csak eleinte sokkolt. Értem én hogy kell a kuplung meg minden de mennyivel egyszerűbb lenne csak lenyomni a gázt, menni aztán fékezni. Kormányozhatna is a kocsi magától és akkor teljes lenne az öröm.

Így is az, csak kész legyek július közepéig...

Na ki a Májköl Dzsekszon?

Hibátlan lett a KRESZ.

ÁT kell menni a KRESZ vizsgán, különben apu szemrehányó pillantása leszek.

Engem úgy seggberúg nagybátyám aki üzemanyagot nem kímélve idejárt hozzám fejet tágítani, hogy a pótvizsgán sem tudok majd leülni egy hét múlva, úgyhogy ma este minden negatív gondolatot mellőzök alvás közben és kizárólag meseszép tájakra és sete-suta állatkölykökre tartok igényt álmaimban.

Kipróbáltam a klasszik-szingli üzemmódot, mert belső késztetésem volt rá...

Könyvhét ide vagy oda, a város halott volt; a sörkert kongott és a Kárász utcán is le lehetett ülni. Azt reméltem szembejön egy titokzatos idegen, aki legalább pár órára eltereli a figyelemet amiről el kellett volna neki, dehát meg kellett állapítanom hogy a pasik foglaltak és/vagy csúnyák, és különben is olyan idegenek.

Lehetséges kategóriák:

1) A macsó: izmainak mérete agyának barázdáltságával fordítottam arányos. Mély hanghordozás és speciális szókincs jellemzi. Járása legendás, kilóméterekről is szemügyre vehetjük, bár elégedettebb ha közelről látja az elismerő pillantásokat. Megközelítése csak magassarkúban ajánlott, illetve a legutóbbi divat szerint öltözködve.

2) A megvilágosodott: általában termésekből, vagy más organikus  produktumokból készült ékszereket vesz fel, öltözködésében egyébként az egyszerűségre törekszik. Gyakran lenből készült, a szivárvány minden színében játszó darabokat részesít előnyben. Nem kizárt hogy valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt áll, ilyenkor kifejezetten művelt és a világgal hetykén félmondatokkal is megérti magát.

3) A szakadt: Általában Converse csukában és koptatott farmerban jár; az előző kategóriához hasonlóan elutasítja a materiális javakat, habár ruhatárában fellelhető nem egy márkás darab. Amennyiben hosszú a haja, úgy azt szereti a szemébe belelógatva beszélni másokhoz- testbeszéde egyértelműen könnyed, kivéve ha részeg. Ő nagyon vonzza a lányokat, ezért ne számítsunk rá hogy egyedül van, de  ha mégis nagyon meg akarjuk szerezni, akkor a csúnya barátain át vezet az út a szívéig.

4) A kiskorú: Nem egészen tudja magát kategorizálni és ki is kéri magának hogy ő bizony nem beskatulyázható, ezért jogában áll bármilyen stílust keverni és minden mozgó lényre rányomulni aki megüti a kategóriájának megfelelő mércét. Jellegzetesen hülyét csinál magából figyelemszerzésre irányuló kísérleteivel, viszont ezt a korosztálya  jól tolerálja.

5) Örökifjú: Az idő vas fogával mit sem törődve a macsó ízlését követi, holott az ő fiatalkorában csak mackónadrágot lehetett kapni a piacon. Magabiztos, modora lehengerlő, de a visszautasítást nehezen tűri.

6) Atomfizikus: Hát, ő nem is ebben a dimenzióban létezik valójában, ezért történhet meg vele hogy fele más zoknit vesz, ráadásul szandálba és azt a térde aljáig szigorúan fel is húzza. Többnyire szemüveges és mozdulatai állandó idegességre utalnak, ami általában a kezében tartott könyvvel van összefüggésben. Meghódításához logika szükséges ill. a tudományok iránti élénk érdeklődés.

7) A művész: A legveszélyesebb és egyben a legizgalmasabb; lehet zenész vagy festő, de unatkozni lehetetlen mellette. Elvárásai irreálisan magasak leendő társával szemben elletétben azzal amit hangoztat. Ne próbáljuk megérteni, ugyanis akkor megszűnik az ihlete és nyomban unalmasnak tart majd minket.  Élete csupa dráma, vagy ha nem azzá teszi.

8) A vakmerő: tipikus adrenalin junki, csakis magához hasonló képes követni életének eseményeit; hol sziklákon felkapaszkodva, hol egy repülőből kiugorva, vagy éppen egy vadvízi evezés alkalmával. Sportszerüzletek környékén van legfőbb előfordulási helye, valószínűleg ott is dolgozik, de ha nem akkor életművész és sosem tudod meg miből finanszírozza a következő expedíciót a Mout Everest-re.

9)A Munkásember: Álmos. lestrapált, ill, részeg állapotban lép a nagyközönség elé, a  kora reggeli vagy a késő délutáni órákban. Ruházata olyan mint a modora; csiszolatlan gyémánt, de ami a szívén az a száján. Jövedelmének jelentős részét költi alkoholtartalmú italokra és/vagy szerencsejátékra. Előszeretettel kommunikál füttszóval, ennek folytán pedig az erre fogékonyak hátrafordulnak és fogadják közeledését.

10) Üzletember: A munkásember felturbózott változata sok mobiltelefonnal, fojtós nyakkendővel és remek beszélőkével. Igazságérzete fejlett, de ő maga szereti a titkokat. Több városban is lehet párja és a lehetőségekhez képest jól teljesít. Pénzért az anyját is eladná, ezért a tőle kapott ajnándékokat becsüljük meg és tartsuk készenlétben hátha vissza kell majd szolgáltatunk a vele való kapcsolat végén.

11) A humorsita: A társaság középpontja, 1000-res fordulatszámon pörög, de vigyázzunk nagyon érzékeny tud lenni. Rossz napjain penge éles a nyelve és kikotyoghatja egy egész kocsmának hogy melyik mellünk kisebb a másiknál. A művészhez hasonlóan örök elégedetlen, csak a közönsége előtt könnyed és természetes, önbizalmának felépítését más embertől várja.

12) A mackó: szerinte minden lány egy brummogó testőrre vágyik, ezért bátran közeledik és az elutasítást is jól tűri, révén hogy sokszor van benne része. Sportolni nem nagyon szeret, enni annál inkább. Mondanom sem kell hogy őt a hasánál lehet megfogni az anyukájától elkért receptekkel. Van egy önbizalomhiányos változata is, amelyre jellemző az otthon ülés- TV-zés,  chatelés (szexi boy 22 néven) és olvasás. Összességében megértő, elfogadó és teljesen átlagos.

13) A pszichopata: Tág kategória, szinte bármelyikük lehet az, ezt sosem tudhatjuk előre. Esetleg felkereshetjük az exeket kórházi zárójelentések után kutatva, vagy megpróbálhatunk elmenekülni a családunkkal együtt ha forróvá válik a helyzet. Démonai igen gyakran átveszik felette a hatalmat és ha szerencsének van, pont egy ilyen pillanat után kéri el a telefonszámunkat.

A többi ezek mindenirányú keresztmetszete és variánsa, szóval a kisebbik rossz elvén lassan járj tovább érsz, vagy hogy van az okosság. Nekem most ezt fel kell dolgoznom kérem alássan...   

"Beírtam a google-be a nevét és megtudtam hogy egy általános iskolai sakkversenyen utolsó előtti lett."

ui: Persze cseppet sem unatkoztam és egyébként is mindenki ezt csinálja csak nem vallja be. Azért mert szánalmas.

Az köszi...ülök szépen a gép előtt, csinálom a KRESZ-t, erre elsötétedik a szobám, kinézek az ablakon és látom hogy egy méhraj halad el az ablak előtt. Ilyet se láttam még, pedig nem kell kell messze menni az első disznó ólig, aztán lenéztem az úttestre hátha jönnek a sáskák is, vagy vannak-e meteor kráterek. Apropó meteor; júliusan akár lehetne is egy kiadós meteoreső ami megbénítja Ferihegy 1-et. A víz is elviheti, nekem mindegy. A repjegy árát sem kérem.

Valaki tartson el, kérem hogy itthonmaradhassak és finanszírozza a tanulmányaimat! Szobatiszta vagyok és házias, pórázon szépen sétálok és a maradékot is megeszem.

Nyugodt szívvel kijelenthetem hogy grafomán voltam egykor, és ezt a naplóm is megerősíti, amit 2003-ban kezdtem. Előtte is volt egyébként, de talán jobb is hogy az nincs meg, tekintve mekkora sokk beleolvasni akár ebbe is.

2003.05.01

Eljött hozzánk tegnap egy rég nem látott vendég;  G.J., anyám pasija, aki börtönőr a Csillagba. Mesélt a rabokról, meg összevesztek és jött a szivacs ami nem lehet más mint a szexuális felvilágosítás. Nem is tudtam mi hiányzik, már megint vévig kellett hallgatnom. Aztán elkezdtek faggatózni. Hülyeségeket kérdeztek, amikre nem is tudtam válaszolni meg egyébként is S.K.H..Az végképp elborzasztott mikor a kapcsolatukról kezdtek el beszélni, alig vártam hogy átmehessek Szandiékhoz Tarjánba. Úgy siettem hogy nem kérdeztem meg hogy kinél alhatok, ezért este 9kor hazajöttem Szandi elkísért  de nem engedtek be minket, meg le is lettünk baszva hogy minek ülünk a csengőre. Tiszta idegek lettünk, visszabuszoztunk a Szamosba, levittük Alit és bepiáltunk. Bevettünk 2-2 nyugtatót, erre ittunk Cherry-t meg VBK-t és kettőig az utcán mászkáltunk. Persze délig aludtunk, aztán jöttek Sz. haverjai cigizni a lakásba és megígértették velünk hogy este mi is megyünk a laposra. Ha kitakarítok elengednek, ha nem akk itthon rohadok amit neeeem akarok.

Ott lesz valami Petrovics, aki jáni akar velem.

Micsoda trip 13 évesen...

Azóta kifordult a világ a sarkából.

Anti-letargia pirula rendel, de villámgyorsan.

Vannak ezek a spirituális-önsegítő förszt éjd könyvek, amiken elvből csak röhögtem, mert honnan is tudhatná x.y hogy az én kaotikus bensőm mire vágyik vala; hát tegnap addig kellette magát az egyik bölcs könyv hogy kinyitottam. Az a jó benne hogy egyszer kell kinyitni, és az az oldal vonatkozik rád ahol kinyitod...

Azt mondja hogy:

Szenvedéseink gyökere- bizony- bennünk van! Kereshetjük, kutathatjuk egész életünkön keresztül kívül és másokban, ráfoghatjuk szinte bárkire, de békét így sohasem lelünk!

Választás elé kerülünk szenvedéseink mélyén!

Választanunk kell!

Melyik a fontosabb?

Az "ok", ami által belekeveredtünk ebbe a nyomasztó helyzetbe, vagy a kivezető út?

Tudod, sokkal könnyebb úgy megtalálni szenvedésünk valódi forrását, hogy már nincs bennünk aggódás, érdek és félelem! Nincs bennünk akadályozó erő, mert a kijutás biztos nyugalma jár át minket!

(Ebben az állapotban, ha még mindig fontos számunkra, megkereshetjük hibáink forrását, de amíg benne vagyunk, a megoldást keressük!)

Na ájjá' csak le! Mindig gyanús ha valaki ennyi felkiáltó jelet használ. Az elején még majdnem belesüppedtem a fa székbe, aztán többszöri elolvasás után arra jutottam hogy a vége hülyeség. Bár lehet hogy nem így van és pont emiatt nem képes a könyv segíteni az emberen; a magyarázó üzemmód még hiányzik rajta. Meghát magyarázzák nekem már 2 és fél éve hogy meddig merre hány méter, de hiába ha a hülyeségfelhő nem oszlik fel az eszem felett. Néha átsüt rajta az értelem, akár hónapokra is aztán beáll a szokásos éghajlat...

-2,5>21

Ellentmondás,nincs megoldás.

Még.

"Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nő virág.
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta
szemembôl a lámpavilág-romantikát.

Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen

Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz a folytatás
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás."

Voltam kontrollon, az orvos nem hitte el hogy 15 napja műtött aztán megállapította hogy az átlagosnál lényegesen lassabban gyógyulok.

Méghogy diétázzak...kifele jövet megláttam egy éttermet, bementem és megettem egy fél asztalt...lehet ez kell hozzá.

B.N* : Szándékosan van csak az egyik keze kifestve feketére?

Én: Hááát...Ez ilyen unalomból elkövetett körömfestés volt.

(Hang fennakad, lehelet megszegik...)

B.N: Miii?

Én: Mire a másikhoz értem volna, már nem unatkoztam.

* Boltosnéni

Aha.

Jó.

Amióta leírtam milyen szar dal nyerte az Eurovíziós Dalversenyt egyfolytában az jár a fejemben és esetenként ki is hallatszik.

'Love oh love
I gotta tell you how I feel about you
Cause I oh I can’t go a minute without your love
Like a satellite
I’m in an orbit all the way around you
And I would fall out into the night
Can’t go a minute without your love'

Azt mondta az orvos hogy álljak le a gyógyszerről mert szétszedte a gyomrom és próbáljam elképzelni hogy nem fáj a torkom.

Elég dús fantáziavilágra lesz szükségem hogy elképzeljek minden nem kívánatos szövődményt, de majd rágyúrok...

Azt mondta hogy az étvágytalanságom a tudatom tiltakozása a Londonba  való visszatérés ellen. Ez nem újdonság, de agyondícsért hogy milyen bátor és ügyes vagyok hogy megbírkózok az elemekkel és bizony a jég hátán is megélnék...hát persze ő azt nem tudja hogy a teszetoszaság szoborcsoportját egyszemélyben rólam mintáznák, de elérte hogy 10 percig elhiggyem mekkora arc vagyok.

Be kellett ugranom az autósiskolába is a papírügyeket intézni, de aztán az ugrásból 3 órás gyakorlás lett, nem úsztam meg. Nem tudom másnál is így van de többször megfigyeltem hogy engem az élet szinte mindig olyan oktatókkal hoz össze akik ha kérdezek valamit, nem arra válaszolnak hanem valami evidens sablonválasszal leterelnek... Namost ez a bácsi nagyon aranyos kedves, meg jó fej is szeretne lenni de az az érzésem van hogy azt hiszi értelmifogyatékos vagyok... 

Az érzelmi intelligenciám ugyan nem kimagasló mint tudjuk, de azért pár közlekedési szabály megértése még megy...főleg hogy megvan az egyéni gyakorlóprogram (a puncsos), de ezt sem akarta elhinni.

Vezetni akarok, montammá'?