DOLL STEAK

Az van hogy délután aludtam, most meg nem tudom lelőni magam, pedig reggel vezetek, méghozzá Pestre. Az autópályán kellemesen elálmosodok majd szokásomhoz híven, és egy kis részem azt kívánja hogy lesodródjak az útról a másik részem meg lecsapja az előzőt ököllel hogy ilyet nem szabad gondolni, írni meg végképp, dehát ami a szívemen az ma a blogomon. Nincs kedvem semmihez és nem azért mert ráhajtottam ma 4 kerékkel a záróvonalra (az előttem lévő autót naívan követve), hanem ettől függetlenül.

A gondtalanság és kényelem kurva nagy luxus ami rendszerint olyan embereknek adatik meg akik ennek tudatában sincsenek, mégis tele vannak mondva csinált problémákkal és ezt hangoztatják szüntelen, nekem meg ne legyen elegem és ne akarjam a Tisza aljára süllyeszteni. E.Q nullás szemét sorskegyeltje, vajon hol állt az ilyen sorba?

Felháborít, kiábrándít és megkeserít ha belegondolok.

Az élet mondjon le.

Dögöljön meg.

Mindenki dögöljön meg.

Vagy csak én.