DOLL STEAK

4 óra alvás után felkeltem, 5.50-kor festettem magamnak egy arcot és a 60.50-es buszra felvergődtünk anyuval egy 20 és és 17 kilós bőrönddel. Egy negyed disznót és a napszemüvegemet otthonfelejtettem, úgyhogy bosszankodva-irígykedve néztem a rakat 17 évest akik mint hallottam a Balatonra mennek nyaralni csoportosan...

Az állomáson aztán beálltam a sorba- mind a négybe, de semelyik se haladt, így megintcsak futva értem el a vonatot szokás szerint. Mondanom sem kell hogy addigra nem maradt rajtam száraz ruha, úgyhogy időszerű volt bemenni az IC vagonba egy megfázásért...

Mint mindig, megint négyesbe kaptam a jegyet, két mufurc öreg mellé, de szemben legalább egy álompasi ült aki még a csomagot is segített feltenni...

Egész úton Sudokuztam, bámultam a pasit- hol direktbe, hol az ablakba- aztán próbáltam a teából inni amit előtte egy egész estén át fagyasztottam; nem volt jó ötlet. (Még Ferihegyen is volt benne egy méretes jéghegy) Beértünk Pestre 10-kor, a pasi elmenekült a csomaglevétel elől, így összetörte a szívem, maradt hát a mufurc öreg... aztán a MÁV-os úriember a vonatról leszállva.

T. eljött elém, elmentünk egy kiülős helyre, ahol megittam egy liter elit limonádét, mentával, lime-mal mindennel ami kell bele.

Itt váltott a napom, lenyugodtam, elfogadtam hogy a fagyasztott hús szépen haldoklik a 40 fokban a táskámban, aztán benéztünk egy könyváruházba, elmentünk pizzázni a kedvenc helyemre.

Beszélgettünk, megváltottuk a világot,miegymás, aztán hívtunk egy taxist, akinek nyilván elgurult a gyógyszere, de nem aznap. Őróla majd még szólok...

A reptéren minden flottul ment, egészen addig míg ki nem derült hogy a gépen fogunk ülni egy órát mert meg kell várni egy másik leszálló gépet...

Megismerkedtem egy birmingham-i pasival, visszaálltam angol üzemmódba; 3 óra összesen elég volt rá.

 Közben láttam végre mindent az ablakból, szélkerekeket a tengerben, városokat, gyárakat. Gyönyörködtem, gyönyörködtem, aztán még egy kicsit gyönyörködtem...

Londonba értem, beültem a kocsiba, eljátszottam hogy örülök hogy megint Housekeeper lehetek a fenenagy szabadság után, találtam egy kádat és egy ágyat, lejelentkeztem és elájultam. Kb. ennyi.